Nyári emlék

Nyári emlék

Egy nyári emlék szárnyára vesz,
körém fonja fonalát, ez attól szép
hogy szerettem a selymes fű illatát,
a felhők bodros fátylait, a lepkéket,
a langy esőt, mikor bőrig áztatott,
mikor számoltam az órának perceit
kezemben a katicabogár pettyeit,
vártam, hova száll, merre a kis hamis.
Ki tudja most hol, merre kószál
a lenge pitypang kócos bóbitája,
ki tudja virul-e még a selymes rét,
világít-e a halványkék mécsvirág?
Hervad a nyár, hulló díszén láztól
forró még a déli napsugár ereje.
Az est violaszín szappanbuborék,
homályos lesz tőle, könnyes szemem.

“Nyári emlék” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Drága Babu!
    Nagyon örülök, hogy így értékeled a verseimet. Valóban nehezek, mert olyan mélyről törnek fel ahol már kiszenvedték a történéseket, ahol némelyik már beérett a közlésre. Sajnos sok versemet elhamarkodottan teszem fel úgy, hogy még nem forrott ki. mint a jó bor, van benne sok javítani való.
    Szeretettel ölellek
    Ica

  2. Drága Ica!
    Olyan művészeti vershez hasonló,amiket csak Te tudsz alkotni!
    Minden verssor egy külön élmény számomra.
    Légies hangzású .Szeretem verseidet.Nehéz versek!
    Mintha egy kép ihletne meg!
    Olellek szeretettel és persze gratulálok szívemből……Babu(f)

  3. Kedves Ica!

    Hangulatos, szép versedben szomorúság bújkál, de talán épp attól szép. Igen, az ősz ilyen hatással van ránk, érezzük az elmúlás szelét.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!