Mint a patak

Mint a patak

Mint a patak,
mely táncolva folyik örökkön.
Éles sziklák között,
oly más az életünk.

Egymást tépik a fáradt percek,
miközben újabb, s újabb felvonás
pereg le a percek homokóráján.
Mely némán járja az utat.

Oda s vissza suhog a csend.
Fülünkbe kiáltanak az évek.
Elmúlnak lassan a gyertyafényes esték,
vakuvillanások, évfordulók, ünnepségek.

Mint a patak,
mely védtelenül zuhan a mélybe.
Vízesésben lelke félelemtől szörnyethal,
majd folyóvá duzzad.

Mire megpillantjuk a partot,
kezünk már véres, s szemünk alig látja.
S ha végre célhoz érünk,
elbódít minket az örök álom illatos virága.

Soltszentimre; 1999. Június 13. Vasárnap.