Hármasban !

Hármasban !

Nézett rám,mint
meztelen szobor,
túl fiatal volt,amire
nem gondolt.

Éreztem vágyait,
sugárzó szemeit
elszánt érzelmeit,
intettem !

Félve jött velem,
bízott bennem !
Korom bíztatta őt,,
ami kettőzte övét

Mondta boldog,
nem felejti soha
a szép kalandot,
amit tőlem kapott !

Ott voltam gyakran,
szerelme voltam,
mondta értem él,
nélkülem az élet,

neki semmit nem ér.
hívott,hogy jőjjek
bemutat szüleinek
nem ismert nemet.

Ő az akit szeretek,
aki elvesz engemet
szivünk egy nekünk
egymásért élünk !

–
Nézze kedves uram
ez a lány nem tudja.
őn lehetne az apja,
szégyen lenne rája.

Az egész családra,
kérem értse meg..
tovább nem mehet
szomszédok figyelnek..

Asszonyom,: korainkat
eltekintve ebben a szép
frigyben,hárman vagyunk
nem ketten !…..

Ágoston Tibor