Holdjáték
Oly szépet láttam az égen az este,
felhőpárnám pihent a Hold teste,
mosolygott is, csuda jó volt a kedve,
bandukolt az égbolton felfelé, nevetve.
Kisvártatva pihenni támadt kedve,
pihe-puha ágyon ő leheveredne,
komótosan ráfeküdt hát
egy hullámzó felhőágyra,
bóbiskolt rajta míg egy lenge
szellő távolabbra nem vitte.
Ragyogó teste egyre feljebb kúszott,
az égbolt királya halkan elbúcsúzott,
bevilágított minden kicsiny lakba,
reményt adott a szomorkodónak,
vigaszt ígért a földi halandónak.
Kitti!
Örülök, hogy tetszett a versem hangulata. Szeretem a Holdat kémlelni, mindig megnyugtat.
Melinda(f)
Nagyon jó ez a versed Melinda. Többször is elolvastam, a hangulata elvarázsolt. (f)
Tisztelet és remény az írás sugallata. Szép vers, szeretettel olvastalak: Éva
Amit írtál, szép, jó és tetszik. Jó, ha mondom = 5*
Poétaöleléssel; szívből gratulálok!
Üdv/Feri
"reményt adott a szomorkodónak,
vigaszt ígért a földi halandónak"
Szeretettel és tetszéssel olvastam.
Rita(f)
Melinda! Egy álom a versed,akiknek érző szívük van,talán megértik,mit jelent az érzékenység, a vágy a nyugalomra ,a megnyugvásra,a rácsodálkozásra, ami körülvesz minket,és sajna,
kevesen észlelik!Ha egyszer bevilágítana minden kicsiny lakba
az a reménysugár,talán jobb lenne ez a világ! Köszi az élményt!