Ragyogj

Összes megtekintés: 96 

Ragyogj

Szeretett csillagom,
hogyan élsz te most?
felhők felett vajon
kinek ragyogsz?
álmodsz-e még le a földre,
emléktépő messzeségbe,
gondolsz-e még
éji hangra,
szívettépő víg kacajra,
csókok közti szendergésre,
halk harangtól
ébredésre?

Te csak ragyogj!
Felhőrésen majd
csakis felém
mosolyogj!
74.nov.16.

“Ragyogj” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Gusztáv, ez a vers most Nagyon meghatott…
    Könnyedsége, játékossága ellenére is fájdalmas kerdeseket hordoz. Jól látom?
    Szeretettel voltam,
    Gitta

  2. Magdi,kedves!Az lenne jó,ha mind előszedném a verseim, aztán
    talán egyszerre lehetne kidobni a szemétdombra.
    Köszi,hogy itt jártál!
    Szeretettel:Gugi

  3. Kedves Gugi!
    Bár azt hittem,hogy a csillagvilágról írsz.;)
    De egészen más tartalma van.Igaz ,hogy régebbi alkotásod,de
    sok mindent elárult Rólad!

    Sok szeretettel olvastam!
    Gratulálok….Babu(l)

  4. Kedves Gugi!
    Gratulálok szépe versedhez. Régi szerelmek, örök téma. (Látva a dátumot versed alatt, most már sajnálom, hogy én nem dátumozom őket. Érdekes lehet visszaemlékezni arra az időre, mikor születhetett az írás.) Szeretettel olvastalak: Éva

  5. Kedves Feri! Míg el nem fogynak a régi,avas iskolafüzetbe írt verseim,(hozzájuk sem nyúltam ,40 éve,sosem próbálkoztam
    közzétenni,megosztani bárkivel),addig csak néha küldök egy-egy újabb keletűt!Kösz,hogy itt jártál! Tisztelettel:Gusztáv

Szólj hozzá!