Békét a világnak…

Békét a világnak…

Mióta ember él a földön,
Dúl a harc a háború.
Testvér testvér ellen,
Nemzet nemzet ellen küzd.

Erőszak vér harag,
Vérvörös hajnal ébred.
Sírás félelem világa,
Amelyben riadtan élhetsz.

Irigy féltékenység démona,
Átölel megfojt békjója.
Vakságunk sötétre festi,
A múltat a jelent s a jövőt.

Nehéz fegyverek ropognak,
Fájdalom lesz belőle.
Hiába futsz rohansz,
Nem menekülsz előle.

Úgy szomjazzuk a békét,
Mint sivatag a vizet.
S nem tiszteljük egymást,
Sem pedig az életet.

Érintse meg szívünket,
Boldogság fehér madarra.
Félelem nélküli éveket,
Békét kérek a világnak.

“Békét a világnak…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Sajnos amíg az anyagiak határozzák meg a világot (fegyverkereskedelem, stb.) addig nem is lesz béke! A vers kiváló!

  2. Nagyon jól megfogalmaztad versedben ezt a nyomasztó világot. Én is hasonló gondolatokat fogalmaztam meg pár versemben, hogy a jó lelkeknek kellene összefogni a békéért, az emberek boldogságáért…:]

  3. Kedves Erika!Szinte egyidőben jelent meg hasonló
    témájú versünk,viszont én a 70-es években írtam,de ma már én
    sem vagyok optimista,ezen a téren.A végkicsengése a tiedhez
    hasonló:Olvasd el,és kövess! HARC TÓTH GUSZTÁV
    Örvendtem,hogy olvastalak!

Szólj hozzá!