HOL, CSILLAGOK KÖZT JÁRTAM
Hol, csillagok közt jártam,
hol, a poklok kapujába\’
Egyik helyen sem zárt
senki két karjába
Félelmetes mindez,
nyomot hagy a lelken
Mi rosszat tehettem,
hogy rontottam így el?
Felnéztem az égre,
felhők sűrűjére
Vártam, hogy a napfény
átöleljen végre!
De csak egy kis sávja
ölelt körül engem
Borús félhomályba\’
kitaszított lettem.
Szeretetem él még
Attól sosem félnék,
hogy a nagyvilágban
hontalanként élnék
Az emberek csalókák,
de az érzésem örök
Így, biztat a valóság,
hogy egyszer visszajövök
Megtisztuló szemmel,
és erős akarattal
Jó alkut köthetek
a végén önmagammal.
Visszatérve oda,
honnan elbujdostam
Rám talált a csoda,
s én, jobbá változtam.
Eger,2020.szept.01. F.R. Vadvirág
Minden olvasómnak és hozzászólónak szívből köszönöm a kedves szavakat, pozitív véleményt. nagy ölelés. Rózsa
Gratulálok szép versedhez!
Szeretettel: Marika
Csodálatos vers. A ritmusa, a gondolatisága, melyhez(l)(lszeretettel gratullok.
Mária
Kedves Rózsa!
Szépen összefoglaltad mindezt, ami az embert emberré teszi. A szeretet iránti vágy, a reménykedés, az önvád, a bizakodás, az önmagunkba vetett hit, és a megújulás képessége…
Gratulálok ehhez a kitűnő vershez! (l)
Lajos
Kedves Rózsa! Örülök, hogy ismét olvashatunk Tőled. Szép versedhez szeretettel gratulálok! Éva
Nagyon szép vers, gratulálok, Zsuzsa! :]
Tetszik az írásod, köszönöm az olvasási élményt!
Poétaöleléssel: gratulálok!
Üdv/Feri
Remek versedhez szeretettel(l) gratulálok
Ica
Tetszéssel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita(f)
Ha nem lennének ilyen, sokszor bizony a poklok kapujáig is elérő életutak, akkor hogyan születnének hasonló versek?
Nekem tetszett, szeretettel gratulálok, kedves Rózsa(f)
Gitta
Csodás versedet együttérzéssel olvastam, nagyszerű volt bent látni magamat, Poéta öleléssel István.
Nagyon szépen írtál! Benne van minden.Jó volt olvasni