Sziromhullás
Óh, csodálatosan színes virágszirmok,
mennyire szerettem mikor
lábaim elé borultatok,
alkonyórán kertemben illatoztatok.
Akkor még nem láttam az árnyakat,
vidáman kacsintott rám a Nap,
tova tűntetek, mint a ragyogó nyár,
virágszirmaim elhervadtak már.
Messzire fújta őket a kegyetlen szél,
nem vár új kikelet, halvány a fény,
bokrok alatt sündörög, közelít a tél,
meghajolt a kecses rózsabokor rég.
De örülök,hogy nevetsz !Csak ne rajtam,hanem velem!
Írj az ÜZIRE!
Szeretettel:Gugi
Gugi!
Kertalatti álomkergető még nem voltam.:P – Fél órája ezen nevetek. 😀 Mindig tanulok tőled. Az ősz valóban nem ad pesszimizmusra okot, ha optimistán a kikelet ígéretét látjuk benne. Minden csak nézőpont kérdése. Köszi a bölcsességed, Te kedves Bölcs Bagoly! 😉
Melinda,kedves! Az ősz nem hoz pesszimizmust,hanem a reményt
adja a kikeletre!(mondom én,bölcs bagoly,aki túl van a sok lelki
fájdalmakon)
De miről is írnánk ,mi kertalatti ,álmokat kergetők,ha nem a pillanatnyi érzéseinkről?
Örvendtem versednek!
Szeretettel:gugi
Kedves Melinda!
"Akkor még nem láttam az árnyakat,
vidáman kacsintott rám a Nap,
tova tűntetek, mint a ragyogó nyár,
virágszirmaim elhervadtak már."
Tetszett a versed, gratulálok!
Szeretettel: Marika(f)
Kedves Melinda!
Kedves, kicsit szomorkás, szép soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Tibor!
Köszönöm a jelenléted és a hozzászólásod.
Melinda(f)
Kedves Melinda !
Szép emlékek az életböl
Szeretettel gratulálok
Tibor