VERS EGY RAJZRÓL

Röpke mosoly tollvonás,
elillanok mint látomás.

Visszatérek, visszavár,
az illúzió magába zár.

Valóság vagy képzelet,
nem tudom, de így lehet…

Így lehet, ha akarod
Ugord át az árnyékod!

Tedd valóssá képzeleted
s az idő mind a tiéd lehet.

Ki ki maga útján halad.
Írd hát felül önmagad.

Felül írott időtlenség
s tiéd lesz a végtelenség.