A pillangó élete

A pillangó élete

Oly csodás pillangót látni,
lásd ezer színben pompázni,
kergetőzve repked körbe,
megpihen egy lapos kőre.

Sok-sok ágra, levélre száll,
mindig napfényben fürdik ám,
és közben szárnyait nyitja,
színpompáját eléd tárja.

Erőt gyűjt és messze szárnyal,
ékessége a világnak,
kecsessége lenyűgöző,
jelenléte elbűvölő.

Ki tudja, melyt foghatod meg,
ezt éppen, ami itt pihen,
a lepkehálód jól kezeld,
oly törékeny, mint életed.

A pillangó és a lelked
bíz hasonló és érzékeny,
ha nem óvod, összetörik,
szépsége veszhet örökre.

Az élete csak néhány hét,
addig itt ő boldogan él,
ősz előtt eltűnik végleg,
őrizd meg emlékét, kérlek!