Kérdések

Bán Szabó Laura

Kérdések

Ki írhatja meg a legszebb verset,
a Csodát, mely körbe lengedez,
mely ölbe vesz ritmust és világot,
s zümmögő rímet csörgedez.

Ki mondhatná meg, hogyan tovább,
hogy innen merre visz az út,
hogy a szép valóban szép-e
vagy őrült divat, mely tévútra húz.

Ki meri állítani, hogy a mérce örök,
hogy nincsenek új talányok,
s hittel vallani, hogy az Idő homokja
előre, s nem visszafelé pörög.

Ki látta Petőfit, Goethét kínban teremteni,
mámorban, szerelemben óriássá lenni,
kőbe vésni a haza dicsőségét,
megénekelni a szerelem szépségét.

Ki tudja bizton, ma mi a mérce,
a hiteles, mellyel a végtelent mérje,
a múltat és jövőt összekapcsolva,
szorítja a jelent egy kockadobozba.

Kockadobozban kockafejek,
egymásra dobálva hümmögnek, szörtyögnek,
bújnak a múlt sötét kapujába,
s fáznak a tavasz ragyogó napjában.

Ki tudja, hogy ki itt a kocka,
ki van a dobozban, s ki az, ki dobta.
Vannak-e új formák, törekvő remények,
vagy törtető szónokok egyre följebb lépnek?

Kik fentről hirdetik az ég kékségét,
közel a Naphoz a kockák szépségét.
Szivárványhintán ülve kémlelik a teret,
s nem hiszik, hogy ez másképp is lehet.

Hol a mérték, a mérce, mely hiteles,
mely szilárdan mutatja, hogy mi a nemes?
Nincs érték, nincs határ, nincs pontos mutató,
melyről az irány a kockáknak is leolvasható.

Ki mondhatná meg, hogyan tovább,
valóban merre visz az út, s hová,
Múlik az idő, versbe hull a szó,
mélyén a gondolat, mint tiszta vizű tó.

“Kérdések” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Laura! Igazán érdekfeszítő kérdéseid nagyon is valós dolgokat boncolgatnak. Elgondolkodtató! Nekem tetszett! Szeretettel. Éva(f)

Szólj hozzá!