KÉPZELGÉS

KÉPZELGÉS

Ölelnek a fények, kicsit mégis félek,
hogy a konok sötétség mind elnyeli
Behálóz, ámít, már semmi sem számít
Az utolsó csepp vérem is kell neki
Hogyan meneküljek, hova kerüljek,
hogy ne érjen utól a vad éjszaka?
Ha, valaki újra, a karomba bújna
Belém költözne a reménység szava
Simogatnám lágyan, együtt a vágyban,
úgy olvadnánk össze, mint a víz cseppjei
Lehet, ez csak álom, mégis azt várom,
valóra váljon, s örökre kelljek neki!
Ó minő nagy óhaj, hatalmas sóhaj
kíséri álmom, de mikor felébredek
Fogom a kezed, és nevetek veled
Messzire röppen a rossz képzelet.

Eger,2020. szeptember 3. F.R. Vadvirág

“KÉPZELGÉS” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!