Vörös alkony
Hallom a rét hűvös sóhaját,
elhagyta rég, tücsök és bogár.
Káposztalepke repdes a széllel,
átsüt a szárnyán a vörös alkony.
Vörös alkony lett mezőnek őre,
felette a szürkeség megfeszül,
mely elűzi a csend szuszogását.
A szertefoszlott csend, üres lepel,
feltámad benne a dér, a tél, a fagy,
ellopják a rétről a vadvirágokat.
Koöszönöm Magdi a gratulációdst!
Szeretettel láttalak.
Ica
Kedves Ica!
Nagy tetszéssel olvastam, csodásan megírt őszi versedet.
Szeretettel gratulálpk
Magdi
Örülök kedves véleményednek Évike.
Szeretettel ölellek:]
Ica
Köszönöm, hogy olvastál drága Marika!
Utólag is boldog névnapot kívánok!(f)
Szeretettel
Ica
Drága Babu!
Köszönöm megtisztelő soraidat. Minden évszaknak meg vannak a maga szépsége, ez ugyan már egy elcsépelt szólam, de így van. Az ősz is addig szép, amíg nem jön be az esős idő a nemszeretem!
Szeretettel ölellek
Ica
Szép szóképeid élővé varázsolják versed! Szeretettel. Éva(l)
Drága Ica! Még kis időre talán az ősz is a szép
arcát mutatja. Szép őszi versednél szeretettel időztem.
M.(l)(f)
Drága Ica!
Nagyon szépen bontakoztattad ki a "vörös alkonyt"!
Nem vagyok nagyon az ősznek barátja ,de versedben
tisztelettel írsz az őszi világról!
"Vörös alkony lett mezőnek őre,"
Igy telnek,múlnak az évszakok, évek, de szépségük
káprázatosak!(l)
Gyönyörű soraidhoz gratulálok szeretettel…Babu(f)
Köszönöm kedves Éva, hogy itt jártál nálam.
Szeretettel(f)
Ica
Köszönöm tetszésedet kedves Rita!
Szeretettel(l)
Ica
Szép soraid érzékletesen festik a ránk váró őszt, telet. Szeretettel olvastalak: Éva
"feltámad benne a dér, a tél, a fagy,
ellopják a rétről a vadvirágokat."
Érzékletes, szép, tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita(f)