Magány

Magány

Csak várod az idő múlását, szeretnéd,
ha történne valami, most Veled,
de csak a bágyadt percek osonnak,
előre, mint megannyi porszem a szélben.

Illannak a fényes pillanatok, harangok
hirdetik az idő vánszorgását, csak előre
bimm-bamm, bimm-bamm, és remélsz
egy szebb percet, órát, mikor valaki melléd

ül, s Te elmondhatod szíved összes titkát.
Mi fáj, ha már nincs melletted senki sem,
mitől rezzen a lélek oly fájdalmasan,
segítségért kiállt, de nincs ki figyelemre méltat.

Csak annyit szeretnék mondani, borzasztó
lett ez az egész nyomorult világ, ki
kisemmizte földi lakóját, kire csakis a
pusztulás vár már, feljajdul minden, mit

ember alkotott, szeretné jóvá tenni a rosszat,
de hogyan, ki mondja ezt meg, mert a lélek
megosztottan borzong szüntelen, és vár,
várja a csodát, hogy eljön az igaz társ, aki

mindenből kisegít, várd meg hát őt
ember, nem leszel már kitaszítva, hisz
Teérted áldoz ő mindent, feléd nyúlva
áldozza fel önmagát, s így magány
sem lesz már sohasem, meglásd!

“Magány” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Hmm… jó a mondanivalód és még nagyon elgondolkoztató is!
    Köszönve az olvasási élményt; csak gratulálni tudok!
    Üdv-jocker/Feri

  2. Meghatóan szép soraid mélyen megérintettek…
    Gratulálok!
    Judit

  3. Kedves Zsuzsa !
    Maganyos soraidat meghatodva olvastam!
    Gratulalok a szepen kidolgozott soraidhoz!
    Szeretettel…Babu(f)

  4. Kedves Zsuzsa !
    Maganyos soraidat meghatodva olvastam!
    Gratulalok a szepen kidolgozott soraidhoz!
    Szeretettel…Babu(f)

  5. Kedves Zsuzsa !
    Maganyos soraidat meghatodva olvastam!
    Gratulalok a szepen kidolgozott soraidhoz!
    Szeretettel…Babu(f)

  6. Kedves Zsuzsa!

    Tetszéssel olvastam a versed. Bizony, sok mindent tönkretettünk és teszünk továbbra is.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!