Karantén idején

Összes megtekintés: 20 

Karantén idején

Szemem lehunyva hegyeket látok,
A hegyek ormán szilaj jégvirágok,
Kőből, fagyból és hóból font alkotások,
Szél formálta, dér edzette hófúvások.

Mikor még emberek jártak az utcán,
Az eljövendőkről semmit sem tudván.
Boldogan mosolyogtak, nem kurtán-furcsán.
És nem aratott a koronavírus-hullám.

Gyerekzajtól volt hangos a liget,
Horgászokkal teli a sziget,
Szerelmeseket rejtett a rózsaliget,
És locsolhattuk a kölnivizet.

Aztán a világ gyorsan elkomorodott,
Az emberek tekintete elszomorodott,
A szabadság eszménye megnyomorodott,
A tehetetlenség érzése bebizonyosodott.

Hol van most a napok ingázása,
Az ismerősök kézszorítása,
A diákok szemtől-szemben tanítása,
A kollégák érzelemnyilvánítása?

Most bezárva ülök egy szobában,
Reménykedek a vírus elmúltában,
A karantén-idők gyors alkonyában,
A talán majd visszatérő csodában.

T. Tamás Ferenc, 2020.máj

Szólj hozzá!