Nyitány-ősz

Nyitány-ősz

(te pingvinként totyogó ősz,
bűnös-dühös, vijjogó
fekete-fehérség
szín-bontó, szilánkos
ál-prizma,
kedv-ölő, emlékzabáló
éhség…
buborékoló, szürke üst, te
kegyetlen, szerelem-csúfoló,
te nyár-lombtalanító
akasztófája, te…)

Beszterce nov.12.

“Nyitány-ősz” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Igen,Kati! Akkor már jegybe jártunk,én pedig a messzi katonaságomat
    töltöttem.Azért született ez az ősz gyalázó versem .
    Köszi:Gugi

  2. Vannak őszök az életünkben, amiket jobb lenne elfelejteni, de mégis azok vésődnek be leginkább az emlékezetünkbe.

    Szeretettel: Kati

  3. Kedves vagy,Rita! Épp ezt vártam,reakcióként,versemre ,nekem is szépek az évszakok,de akkor…..(elmaradt az évszám:1974)
    Köszönöm az őszinte hozzászólásodat!
    Szeretettel:Gugi

  4. Nem hagyom bántani az őszt, mert szép, érzékeny, befelé forduló, színes, stb. Azért érdeklődéssel olvastam róla más véleményt is.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!