Összes megtekintés: 38
Úgy gondolsz miránk, mint távoli emlékre.
Elúszik tán s végre újra vége.
Egy nap mit keresel, szemeddel megleled.
Pillantásod róla többé már le nem veheted.
Állok a szélben sziklaszirt szélén.
Gondolok szépekre az élet pereménél.
Vágyom, hogy szállhassak s velem a szó is.
Repülök immár, mint szárnyas unikornis.
Szép vers, gratulálok, Zsuzsa!
Kedves Loretta! Úgy olvasom versed , mintha egy rébusz lenne.
Csak sejtem, miről is szólna, több asszociációm is van,de inkább nem írok róla! Ha valami utalás lenne benne,talán többeket megérintene!
Úgyhogy, ügyesen rejtélyes! Írj az oldalra!
Üdv.Gugi