Öregkori vezeklés

Összes megtekintés: 31 

Öregkori vezeklés

életfogytigra ítélve
rab vagyok a magam börtönében.
Sorsom átka minden vétkem,
háborúban, szegénységben éltem.
Nehéz volt az ifjúságom,
kihívásait én mégis álltam.
Magánéleti válságok,
sikeres pálya, boldog utódok,
félre siklott választások
miatt halál árnyékában állok.

Panaszkodom, szüntelen sirámok,
magamra hagynak a barátok.
nincsen célom, nincsen tervem,
bár észre kellene vennem
a sok szenvedést megérdemeltem.

Önvád éget, felelősség,
ifjúkori vétkeimért,
a vígasztaló mérgekért,
beteggé tettek, nem segítettek,
most minden öncsalásomért
keményen vezekelhetek.

“Öregkori vezeklés” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Sarolta !
    Az élet útja nehéz és göröngyös,a korongon látom mindenki
    olvassa versidet,barátnak tekintenek.Próbáls megérteni az életet,
    olyan mindegy hogyan veszed,megy magátol a kijelölt úton.
    Szeretettel olvastalak mint mindég
    Tibor

Szólj hozzá!