MEGBOCSÁTÁS

MEGBOCSÁTÁS

Szürkévé fásult az alkonyat,
az ég csillaga nem ragyog,
nem látlak, oly messze mentél,
lelkem hideg lett, megfagyok.

Megbántottak hitvány szavak,
penészes morzsái a létnek,
dühös indulattal kereslek,
elhal bennem minden ének.

Ha rád találok, szeretni foglak,
szívem szívedbe költözik,
álmod álmommal egyesülve
megbocsátás-ruhába öltözik.

Langy\’ széllel érkezem hozzád,
fellibbentve szemed fátylát,
érezd óhajom tiszta sóhaját,
elűzve bánatod minden árnyát.

Ha csak a szép ölel minket,
enyhe csókunk örök marad,
és az emlékek vonatán utazunk,
mely közös szigetünk felé halad.

2020. szeptember 12.

“MEGBOCSÁTÁS” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!