Holnapután
Holnap után,
a ma már csak álom.
Elfelejtett, így – úgy,
átélt valóságom.
Holnap után megint,
elindulnak a malmoknak kerekei.
S Mi vagyunk az élet molnárai;
Urunk – Istenünk gyermekei.
Holnap után megint:
365 napra.
Önként leszünk,
a mindennapoknak rabja…
De ma még szabadon.
S holnap bármit tehetünk.
Holnap után úgy is láncokkal – nélkülük,
megint csak rabok leszünk.
Soltszentimre; 2000. Január 1. Szombat.