Őszi kép

Őszi kép

Megbabonáz a tarkaság a fülledt meleg,
locsog a tócsa, mintha nagy árvíz volna.
Távoli nevetés hallik, verebek csipognak.
Nyüzsög az élet, őszi égen különös játék.
a fellegek fedélzetén kapaszkodik a Nap.
Elfáradt a fény, halkan hull a Nap aranya.
Feltűnik az éjszaka, rideg, hideg magánya.
Szétterülnek a sötétben meglapuló árnyak,
holnap a dértől elcsigázva villant utoljára.
Itt marad velünk az ősz, szétporló ködben.

“Őszi kép” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Ica! Tetszéssel, szeretettel olvastam szép őszi kép-ed, versed.
    M.

  2. Draga ica!
    Tunemenyes a versed ujra!Mindenkinek van egy egi hivatasa!
    Nalad a vers az ahol beket es nyugalmat teremtessz!
    Mindig elgondolkozom verseid felett.:]
    Tisztelettel gratulalok!…Babu(l)

  3. "Elfáradt a fény, halkan hull a Nap aranya.
    Feltűnik az éjszaka, rideg, hideg magánya."

    Tetszéssel és szeretettel olvastam: Rita(f)

  4. "Itt marad velünk az ősz, szétporló ködben."

    A természet elfárad, szépen írtad le, kedves Ica, örömmel olvastam! Éva

Szólj hozzá!