Légben

Összes megtekintés: 30 

Légben

Üres a fejem, s légben
lebeg gondolatom,
a múzsa jön, de
cserbenhagy agyam,
füstként elszáll
s nem marad, csak korom,
elátkozom korom,
s hibámat hol keressem,
nem tudom.

a lég telve ötletekkel,
felvágyok, hogy egyet is
elkapjak, de csak
üresen
lebegni tudok
a mindennapok szennye
készakarva rám folyik,
ó, mily fájdalmas, hisz
bepiszkítja lelkem,
én írni és nem mocskolni
akarok!

“Légben” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. … a mindennapok szennye készakarva rám folyik..
    …bepiszkítja lelkem, én írni és nem mocskolni akarok… – igaz, és remek gondolatok, mennyien érezzük ezt hasonlóképpen….. gratulálok versedhez !! (f) .. és itt köszönöm meg egyúttal véleményeid, köszönöm a Uriah Heep számot, és hogy tanulok tőled (l).. még nem hallottam az " alexitímia " kifejezést, de rengetegszer találkozom vele az életem során, és most örülök hogy van rá konkrét kifejezés.. szeretettel üdvözöllek, Vicus

  2. Gugi!
    Végre egy mai versed is olvashatjuk itt. A múzsák már csak ilyenek, hogy olykor cserben hagynak. De Te nélkülük is szépen írsz. Bizony jobb, ha néha letesszük a lantot inkább, mint hogy sarat dobálunk másokra.
    Üdv.: Melinda

Szólj hozzá!