Szégyen…

Szégyen…

Szégyen reátok gyermekváró apák,
kiknek fontosabbak a nem szerinti ideák,
boldog várakozások utáni szembesülés,
nem az jött világra, mely volt elképzelés.

Aki fiút várt és helyette lánya született,
tudok róla, üzent a kórházba, haza ne jöjjetek!
Egy életre beteg lett az anya, teje elapadt,
félelmében szíve majd megszakadt.

A második lány után jött keserűsége az apának,
eltökélte, fiúként neveli a kisebbik ártatlanját,
ezermester lévén, iparos szakmákra tanította,
ügyes lett a lány, párjait is apjához hasonlította.

Más apának is két leánya után nőttek keserűségei,
pedig lehettek volna ők szívének gyönyörűségei,
csacsogói, gyámolítói, gondozói öreg napjaira,
de a morc szigor ezt örökre megváltoztatta.

Míg a nagyobbik párt választott apai tilalomra,
szerelmes vágyaival ellenkezett az elvárásnak,
az atya kevélyen kitagadta szívéből, otthonából,
azóta csak titokban szeretheti húgát, édesanyját.

Tudok róla, másutt kislány helyett fiú született,
ez lett az apának mérhetetlen keserűsége,
kerülgette fiát, inkább messzire elcsatangolt,
egyszer volt kezébe, mert az anya odaadta.

Ó, ti büszke, fafejű, kevély apák, mit tettetek,
a saját gyerekeitek ellen ezt cselekedtétek,
mi kárpótolhatja az összetört, angyali lelkeket?
Felnőttként az ő gyermekeik szívből lesznek szeretve.