Ragyogó mező

Ragyogó mező

Gyönyörű virágok pompáznak a réten,
ez a legszebb mező a vidéken.
A távolban tölgyerdő fái magasodnak,
ágaikon madarak reggeli éneket adnak.
Az erdőből a mezőn át patak csordogál,
vadludak isszák vizét s zöldell ott a békanyál.
Két gyermek a parton pillangót kerget lelkesen,
hangjukat meghallva, vadnyúl illan el sebesen.
A levegőben héja köröz csendben,zsákmányra lesve,
észrevesz egy pockot s lecsap rá hangtalan,sietve.
Egyre forróbb az idő, ám zápor igérkezik,
fent a kékségben fekete felhő úszik.
A Napot eltakarva,elered az eső,
szomjúságát oltja a hatalmas mező.
Növények levelein vízcseppek csillognak,
a kisfiú s kislány lombkorona alatt várakoznak.
Tíz perc s napsugarak mosolyognak ismét le a Földre,
szépséges szivárvány keletkezik, a mezőt átölelve.
Csodásan tündököl,amíg a Hold felbukkan,
ember s állat nyugvóra tér,békés otthonaikban.