Enceladus
Oly\’ rég indultam, messze van hazám,
Rég nem látom, hol is élt nagyapám,
Nincs meg az út, hol mentem hajdanán,
Csak pár fényfolt pislog az ég vásznán.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.
Öt hosszú év az út, tömény magány,
Áldozok az egyedüllét falán.
Hányszor álmodtam szép nyáréjszakán?
Bárcsak volna kinek megmondhatnám!
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.
A Föld egy pont a csillagok között,
Magányos, zsúfolt és sorsüldözött.
Elhagytam mindent, mi odakötött,
Csak az utazás mindenekfölött.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.
Kilőttek egy rádiójel nyomán,
Utam járom a Naprendszer porán.
Az egész űrhajó az én szobám,
Előttem ismeretlen tartomány.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.
A Szaturnusz gyűrűi várnak rám,
Az Enceladus hold lesz új szobám.
Jégből fonom rideg égi máglyám,
Lávából lesz a csillag-nyoszolyám.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.
Többé nem látom a kék Földet már,
Búcsúzom, immár zár a jegypénztár.
Vezérel egy halvány kis fénysugár,
Mely a fényes holdamra odavár.
Körülöttem a sötét óceán,
A messzi Enceladus vár reám.
T. Tamás Ferenc, 2020.aug.
Különleges, nem mindennapi vers, tetszett, Zsuzsa.
Főleg ez a része:
A Föld egy pont a csillagok között,
Magányos, zsúfolt és sorsüldözött.
Elhagytam mindent, mi odakötött,
Azért visszajön , és elmondja mit látott, ugye, kedves Feri? Mi is kíváncsiak vagyunk rá. Tetszett versed!