Egy szubjektív idealista verse

Összes megtekintés: 41 

Egy szubjektív idealista verse

Egyik szemem a nap,
másik szemem a hold.
Pulykatojás-arcom
pettyezik csillagok.

Kékeslila az ég,
ilyennek képzelem.
Bronzba öntöm az őszt,
mert így tetszik nekem.

Néha azt hiszem, hogy
a világ én vagyok,
minden csak akkor van,
ha épp rágondolok.

Egyik szemem a nap,
a hold másik szemem.
Csak veled mit kezdek,
magányos szerelem?

“Egy szubjektív idealista verse” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Éva! Örülök, hogy elolvastad a verset. Érdekes eszmerendszer ez a szubjektív idealizmus. Nagy költőknél is gyakori jelenség./pl. Babits: A lirikus epilógja/

    Szeretettel: Kati

  2. Katikám! Őszinte legyek? Utánaolvastam. Gőzöm sem volt, mi az a szubjektív idealizmus, pedig biztos, hogy tanultuk.

    "Néha azt hiszem, hogy
    a világ én vagyok,
    minden csak akkor van,
    ha épp rágondolok."
    És azt hiszem, ez a lényege. Szeretettel gratulálok versedhez! Éva

Szólj hozzá!