Elmúltak az évek

Elmúltak az évek

Elmúltak rég a szép fiatal évek,
már nem utánam járnak a legények,
elmém nem éles, szívem se úgy repdes,
a test rest, gyakorta nem engedelmes.

Belenézek naponta a tükörbe,
nem szeretek bele a látott képbe,
ám, ha alkalmanként csoportkép készül,
abba festett hajam is beleőszül.

Az lennék?- alig ismerek magamra.
Én vagyok, ki oly idegen számomra?
Nemcsak a kinézetünk látjuk másképp,
érzésünk, fontosságunk hasonlóképp.

Kevesen kezelik helyén magukat,
álomképük, tükörképük mást mutat.
Hinni kell a valóságnak csendesen,
megelégedni mi maradt, szerényen.

“Elmúltak az évek” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    "Hinni kell a valóságnak csendesen,
    megelégedni mi maradt, szerényen."
    Hát minden szavaddal egyetértek. Elmúlik gyorsan az ifjúság, de tudni kell kezelni az öregkort is.
    Szeretettel gratulálok: Marika:]

  2. Kedves Rita! A nagy bölcsességed mellé csak annyit fűznék hozzá,
    hogy azokkal van baj ,akik nem akarják,nem tudják elfogadni az idő múlását!
    Szép a versed!
    Szeretettel:Gugi

  3. [color=#330099]
    [b]Drága Rita![/b]
    [i]"Hinni kell a valóságnak csendesen,
    megelégedni mi maradt, szerényen."[/i]
    Igen,valahogy így kellene!
    Nagszerű versedhez szeretettl gtratulálok!
    [b]Margit(l)
    [/b][/color]

  4. Kedves Rita!
    Az öregedés sajnos ezzel jár! Ha tetszik,ha nem!
    Kevesebbet kell nézni a tükörbe!
    Szomorú,melankólikus soraidat szeretettel olvastam!
    Gratulálok…Babu(l)

  5. Kedves Rita! Azt mondják, ez van, ezt kell szeretni. Azért örülök, hogy a humorod megmaradt a dolgok elfogadásához, látod, mégis van valami, ami nem változik, vagy ha igen, ez bölcsebb lesz. Szeretettel olvastalak: Éva

  6. Kedves Tibor!

    Mikor körbevesznek a családom kedves, szép, fiatal tagjai, akikre jó ránézni, készülnek a fotók és csak szörnyülködni tudok azon, hogy így néznék ki? – de hát így. Ezeken a képeken nevetni szoktam. Egyébként, akik szeretnek, így is szeretnek, akik nem, azok nem számítanak.

    Szeretettel: Rita:]

  7. Kedves Rita !
    Sajnos az élet ilyen,meg kell szokni,kevesebbet a tükörbe nézni.
    Kissé szomorkás a versed,vigasztaljon,hogy nem vagy egyedül.
    Szeretettel olvastalak és gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!