DEPRESSZIÓ

DEPRESSZIÓ

Amikor azt hiszed, vége mindennek,
bezárulni látszanak az értelem kapui,
mikor csak sötét szoba az életed,
hol soha nem találod meg dolgaid,
a rend zavarrá vált, nincs helyén semmi,
nap mint nap hiány bénítja tudatod,
amikor nincs már tűz, csak hamu,
mit szemedbe szór a kósza szél,
már képzeleted is vásott, ócska rongy,
mit talán sosem álmodtál végig,
amikor nem hallod a dalt, elnyomja
lelked néma kiáltása, segíts!

Akkor, igen, akkor kell a Hang,
mely egyedül csak hozzád szól,
csak neked mondja bátorító szavait,
simogat, kényeztet, hogy szűnjön a fájdalom,
felfogja tested, hogy ne sértsen a zuhanás,
vergődésed a tehetetlenség vermében,
életre térít, kedvre szoktat, bárkié a Hang,
a szépség dallamát dúdolja füledbe.
Nincs ígéret földje, de szeretet orma létezik,
honnan lenézve bánatod már ködös massza,
munkálkodj, ölelj, szeress, hogy melege átjárjon,
s hideg tagjaid újra életre keljenek!

22. szeptember 18.

“DEPRESSZIÓ” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!