Kérges dal

Összes megtekintés: 52 

Kérges dal

Fakó kabátomon megült magányom
porát lemosta hűs eső ma reggel,
dacoltam én a túl komoly világom
felével és dacoltam ős hideggel.

Nem éltem úgy, nem éltem én csak épphogy
szabályokat követve-szegve, félve,
nem értem el csak azt, mi gyorsan elfogy,
maradék létem angyaloktól kérve.

Hiába vágyom én meleg szobára,
nekem nem is dukál az éji tűz már,
nem is hajolnék senkinek szavára.

Ha volna még ki engem este megvár,
csak álldogálna szívem pitvarába,
szavam se volna ím, se jó, se rossz már.

“Kérges dal” bejegyzéshez 7 hozzászólás

Szólj hozzá!