Összes megtekintés: 52
Kérges dal
Fakó kabátomon megült magányom
porát lemosta hűs eső ma reggel,
dacoltam én a túl komoly világom
felével és dacoltam ős hideggel.
Nem éltem úgy, nem éltem én csak épphogy
szabályokat követve-szegve, félve,
nem értem el csak azt, mi gyorsan elfogy,
maradék létem angyaloktól kérve.
Hiába vágyom én meleg szobára,
nekem nem is dukál az éji tűz már,
nem is hajolnék senkinek szavára.
Ha volna még ki engem este megvár,
csak álldogálna szívem pitvarába,
szavam se volna ím, se jó, se rossz már.
Rita, nagyon köszönöm!
Szeretettel és tetszéssel: Rita:]
Ez nagyon szép lett, gratulálok,Zsuzsa!
[b]Kedves Éva![/b]
Köszönöm gratulációd.
Barátsággal, Imre
[b]Kedves József![/b]
Köszönöm olvasásod és a véleményed.
Barátsággal, Imre
Gratulálok szép szonettedhez!
Kedves Imre!
Hiába fakó a kabátod, ez a vers nagyon jó! Üdvözlettel:
József