3650 km

3650 km

Messze a fjordok közt élek Hazám.
Csak álmodom rólad mezőt rétet
illatos búzatáblát, mit kósza szél kavar,
s csupán emlék a rigófütty hajnal.
Csak szívemmel látlak
s nem érinthetlek, hósipkás hegyek –
fagyos mosoly mikor ébredek.
Messze a fjordok közt élek Hazám.
Hol szemérmes ijedt kislány a nap,
néha felhőtverő sziklák mögül kiles
s tán nem jön el soha a kikelet…

“3650 km” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!