Őszkeringő

Összes megtekintés: 242 

Őszkeringő

Félénken pislogva ébred a Nap
megküzdve felhők mámoros seregével.
Lenéz hunyorgó szemével a békés világra,
mély sóhaja útrakel a fáradt őszi széllel.
Hol sűrű lombok között apró vad bújt,
most csupasz karokkal nyújtóznak az ég felé
a reményvesztett, pironkodó, pőre fák.
Levélszoknyájuk földre hullt,
s rozsdásra marta már mindet az éji fagy.
Felszántott földek halmain vidáman táncolnak
kóborló őzek és vadnyulak.
Keringőre hív a reggeli csendes pillanat,
s őszapó kalapját szemébe húzva
huncut mosollyal bólogat,
mert tudja jól, Tél, Tavasz, Nyár jön,
és sok szép új pillanat!

“Őszkeringő” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves József!
    Ez egy igazi derűt, békét sugárzó , kedves vers. Éles ellentéte ezzel a zord világgal üdítően hat a lélekre.
    Gratulálok!
    Kata

  2. "Hol sűrű lombok között apró vad bújt,
    most csupasz karokkal nyújtóznak az ég felé
    a reményvesztett, pironkodó, pőre fák."

    Nagyon szép. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita:]

  3. Kedves Mária, Tibor, Melinda és József!

    Köszönöm, hogy olvastatok. Szeretem az ősz hangulatát, színeit.
    Örülök, hogy tetszett a versem. 🙂

    Üdvözlettel
    József

  4. A különleges jelzős-szerkezeteid, az ősz sosem hallott/olvasott melléknevei megragadták képzeletemet. Igazán szép vers, gratulálok hozzá! Tibor B)

  5. Kedves József! Gratulálok szép őszi vers, melynek már a címe
    jól választott. Úgy legyen: Tél, Tavasz, majd a nyár is
    megérkezzen.
    Üdvözlettel.(f)

    M.

  6. Kedves Margaréta, Gusztáv, Rozika, Zsuzsa, Rózsa, Márton!

    Köszönöm, hogy olvastátok versemet. Ritkán írok verset, de ez tegnap kikívánkozott. 🙂

    Szeretettel
    Józsi

Szólj hozzá!