Magamtól óvlak
Magamtól óvlak, magamra vigyázok.
Telnek a hónapok, hát ne csodálkozz,
ha könnyedén elillan a nyárillat, a csoda.
Én mégis kereslek megolvadt hőségben,
színekben, suhanó árnyakban, a kékben.
Az őszben, ha rommá omlanak a levelek,
idegen a vacogó szélben a régi szerelem.
Valaha örömben jártam, csodát dobáltam,
néha zavarban voltam, mégis lángoltam.
Az idő elrepült, mintha szárnya lett volna.
szívem csendjében rejtőzött minden lárma
nem tudtam vigyázni se magamra, se terád
Kedves Ica! Elrohant az idő, szép versbe foglaltad
gondolataid, többünk érzését is.
Öleléssel gratulálok, SZÉP vers.
M-.
Drága Ica!
Vallomásod szíven talált. Szeretettel gratulálok Rózsa
Drága Ica!
Nagyon szomorú,de szépséges a vallomásod!
Nem mindegy,hogyan suhan el melletted az idő,gondolom
mindenki átérezte ,hogy nem egy egyszeru idő múlásról írtál!
Annál komolyabb a tartalma! Szívvel olvastalak!(l)
"Valaha örömben jártam, csodát dobáltam,
néha zavarban voltam, mégis lángoltam."-
"nem tudtam vigyázni se magamra, se terád"(l)
Sok szeretettel gratulálok fájdalmas soraidhoz!….Babu
Köszönöm Magdi kedves a véleményed.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Sajnos az idő elsuhant felettünk, Te ezt egy csodaszép versben írtad meg.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi
Kedves Rita!
Örülök, hogy ismét olvastad a verseimet, mint mindig.
Szeretettel:]
Ica
Örülök, hogy tetszett a versem kedves Marika!
Szeretettel(l)
Ica
Kedves Ica!
Tetszéssel olvastam a versed. Bizony, az idő elrepült, mint ha szárnya lett volna. Én is ezt érzem.
Szeretettel: Rita(f)
"Az idő elrepült, mintha szárnya lett volna.
szívem csendjében rejtőzött minden lárma"
Tetszéssel olvastam soraidat.
Szeretettel: Marika