A koncert

A koncert…

Szél fuvall az erdőn, mezőn,
hallani, látni vonulását,
susognak a lombok, sások,
hajladoznak, amerre száll most.

Körbe suhan hegyet, völgyet,
csukott szemmel is követheted,
belebújik a lombkoronákba,
szelíden, olykor vadul rázza.

Akkor zúgnak az erdők, hegyek,
vadul járja, vagy süvítve szárnyal,
és zengve nyögteti a tájat,
karmestere e zenebonának.

Ijesztő, olykor félelmetes,
recsegnek, törnek ágak, lombok,
a dallam most nem szabályos,
drámai a hangzavar most.

Amikor elfárad és lenyugszik,
lassan az indulatát elfelejti,
csendesedik a szél koncert,
megnyugszik a szívünk is.

Lágy szellő lengedez a tájon,
a vad szél vissza ne találjon,
ringjanak a lombok, virágok,
méhek raja vidáman szálljon!

“A koncert” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Köszönöm, mint a méhek visszatalálsz soraimhoz.

    Szeretettel:l Laci (f)

  2. "ringjanak a lombok, virágok,
    méhek raja vidáman szálljon!"

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!