Tűzpiros selyem

Tűzpiros selyem

E szál virág oly sokat mond nekem
mesél a nyárról, a boldogságról
a tiszta, őszinte valóságról
álomképpen, oly színesen velem.

Pírja megjelent lázas éjeken
láz borította magányos esten
sóhaja száll erdőn és réteken
túl, egy ember alkotta édenen.

Ruhája könnyed tűzpiros selyem
láttatja, ég a vágyakozástól
sokszínű ódákat zeng a nyárról
porba hull feje, nincs már kegyelem.

(Somodi György pipacs fényképéhez.)

“Tűzpiros selyem” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Köszönöm Icu, hogy benéztél. Szeretettel mindig. Éva

  2. Köszönöm Rita és Zsuzsi, hogy olvastátok! Szeretettel mindig. Éva

  3. Szomorúságában is szép vers. Örömmel és tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Kedves Gugi! Valóban a pipacs igen kedves virág, megihleti az emberek szívét, lelkét, gondolatait. Köszönöm látogatásod és kedves szavaid. Éva

  5. Köszönöm drága Marika megtisztelő látogatásod! Szeretettel mindig. Éva(l)

  6. Éva,kedves! Sajnos, nem láttam az ominózus fényképet,de rengeteg pipacsos fotót készítettem a családomról, sőt,sosem múlik el pipacs_virágzás,hogy ne legyen az otthonunk vázájába.
    A pipacs a szerelem jelképe,a kibontott bimbótól,a virágjáig,
    ezt adtam át az unokáimnak is.
    Szép! Üdv:Gugi

  7. Drága Évike! Szép vers nagyon. Lám
    egy fénykép milyen ihletet ad a vershez.
    Te versben láttatsz.
    Szeretetem jelét hagyom.
    M.(l)(f)(l)

Szólj hozzá!