Idegenben

Idegenben

Kint a vízesés nem dübörög már,
jeget hizlalt arcára a hajnali fagy.
Hóbundát hordanak a lombtalan fák,
sirályok sírnak búcsúztató szavakat.

Lassan lopakodik deres lován a sötét,
s hiába küzd, csatát veszít a pirkadat.
Kopár sziklákon játszik az északi fény,
csonttörő szél kottáz fülembe dalokat.

Csendesen telnek a napok de telnek,
minden perc szolgám, nekem dolgozik.
Szobám falán fényképek üzennek,
gondolatom szárnyat bont, hazautazik…

“Idegenben” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!