Ült mellettem

Ült mellettem

Ült mellettem a Tavasz.
Amíg az esőcseppek lassan
leáztatták rólam hosszú éveknek porát.
Rád gondoltam szüntelen,
Kérges felületű maradvány remény felett;
Vártam.
Míg egyszer föl nem ébredek.
Csendes mélabúmból – álmomból,
s elérem felém kinyújtott kezed.
Szunnyadó parázsra még gally gondolatokat;
Szórva:
Hagyni akarom elhódítani a szívemet.
Áldozatvállalást, azon túl forró csókot
mézes – édes ajkadról mohón.
Majd egymásba fonódnánk,
akár két nyíló rózsa szála.
Ébredésben…Ült mellettem a Tavasz:
És Én tisztelettel meghajoltam előtte.

Soltszentimre; 2000. Április 25. Kedd.