Temethetetlen múlt

Összes megtekintés: 23 

Temethetetlen múlt

(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a megszületésben,
Mint alap… a házépítésben.

(3 soros-zárttükrős)
Az alapról is azt tudjuk, hogy van,
Nem látjuk, elbujt a föld-árokban…
Az alapról is azt tudjuk, hogy van.

Vajh\’ alapot ház alól ki lehet bontani?
Vajh\’ múltat életünkről le lehet csonkolni?
Vajh\’ ha nem lenne múlt, meg lehetne foganni?

(10 szavas)
A múltunk olyan nekünk a létünkben,
Mint házlét a malterben…

(3 soros-zárttükrős)
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van,
Nem látni ám, mert elbujt a téglasorban…
A malterról is, csak annyit tudunk, hogy van.

(Anaforás, belső rímes)
Vajon… a maltert onnan ki lehet szedni?
Vajon… ha megtennénk, összedőlne a ház?
Vajon… a múltat semmisé lehet tenni?
Vajon… ha lehetne, megszűnne életmáz?

Tagadni lehet a múltat nyilvánosan, mindenki szíve-joga,
De a lelkéből kitépni nem lehet, mert ledől az életháza!

A múltat úgy ítéld, hogy még lélekben is nagyon temethetetlen,
Többet nem gondolni rá jó-nagy marhaság, mert ez így lehetetlen.
Mégis nagyon sokan \”tagadják\”, pedig ez kivitelezhetetlen.

Vecsés, 2018. november 8. – Kustra Ferenc – íródott; Alloiostrofikus versformában

“Temethetetlen múlt” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Feri!

    Egyetértek Tiborral. Bizony a múltunk meghatározza a jelenünk, nem lehet meg nem történtté tenni, változtatni se lehet rajta. Ez az alap, erre tudunk felépítményt helyezni.

    Szeretettel: Rita🍁🌼🌷

  2. Kedves Tibor !
    Aki tagadja a múltat az nem mond igazat, nem tagadhatja le saját maga elótt. Az egyik versemben ezt írtam,
    “Nekem a múltam és jövőm is jelenem, elviselem”
    Szeretettel gratulálok, Zsófia.

Szólj hozzá!