Képek a magyar pusztáról

Képek a magyar pusztáról

Gyomverte rónaság
végtelen pusztáján
lilában tarkálló
vasvirág koszorúk.

Magányos tanyaház
tetején törtcserép,
rozsdarács ablakát
poploncok borítják.

Porfelhő keringél
napfénynek tüzében,
lángoló pusztában
vágtató ménesek.

Parázsló forróság
ábrándot felperzsel,
délibáb képére
emlékek ráégnek.

Viharos szelekkel
záporok köszönnek,
felszakad sóhaja
szomjazó rögöknek.

Gulyákat terelő
pulihang csendesül,
napszállta foszlányán
pásztorsíp szenderül.

Tarlókra ráfolyó
csillagfény sugarán,
sötétlő éjszakán
szentjános bogártánc.

Pusztának síkjában
pillanat indában,
szabadon szárnyalhat
lelkemnek varázsa.

“Képek a magyar pusztáról” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Szép képekkel élő, remek vers a magyar pusztáról.
    Tartalmas, verstanilag is olvastató.
    Ölelésem: M.

  2. Drága Klárika!
    Szépen összeállított képeidhez gratulálok szeretettel.
    En sajnos ezt nem ismerem,valószínű olyan szép, mint ahogy leírtad!
    A versed nagyon tetszett!….Babu
    😍😍😍

  3. Mivel én csak átutazóban jártam a pusztán, élmény volt olvasni szép szabályos versed. Láttatni engeded csodás képeiddel minden szépségét. Köszönet érte. Szeretettel mindig. Éva

  4. Kedves Klári, itt is élményt adott a versed!:)
    Versed szabályos ritmikája és magasztosan egyszerű, a magyar puszta szépséges képei olyan hangulatot hoztak, ami messzire viszi a lelkünket!:):)
    Örömmel jártam nálad, szeretettel:)
    Éva

  5. Kedves Klárika! Mennyi kincsünk van a magyar pusztán, melyeket oly’ kiválóan megénekeltél csodálatos versedben. Nagy örömmel és szeretettel olvastak: Éva

  6. Kedves Magdi, Rózsa, Rita, Gusztáv, Margitka, Kitti!
    Köszönöm, hogy olvastátok soraimat. Örömmel láttalak Benneteket versemnél.
    Még furi egy kicsit ez az új oldal, de igyekszem ellátogatni
    hozzátok.
    Szeretettel ölellek Benneteket:
    Klári

  7. “Gulyákat terelő
    pulihang csendesül,
    napszállta foszlányán
    pásztorsíp szenderül.”

    Ez a kép megfogott, bár a többi is varázslatosan szép szavakkal festi elénk a magyar puszta szépségeit, kincseit. Szép, szabályos hatosaidból kiviláglik két trocheus, remek rímeivel.
    “Viharos szelekkel
    záporok köszönnek,
    felszakad sóhaja
    szomjazó rögöknek.” Gratulálok.

  8. [color=#660033]
    [b]Drága Klárika![/b]
    Nagyon szép, hangulatos versed öröm volt olvasni!
    Szeretettel gratulálok!
    [b]Margit[/b](l)
    [/color]

  9. Kedves Klári!Igaz,hogy én a hegyek közül kerültem pusztára,
    de rímes versed megfogott!
    Üdv:Gugi

  10. Hangulatos, kedves, szép versed örömmel és tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

  11. Szia Klárika!
    Nagyon szép képet kaptunk a magyar pusztáról.
    Szeretettel olvastam Rózsa(l)(f)

  12. Drága Klárika!

    Dallamos szépen csengő szavakkal, szinte láttattad a magyar pusztát.
    Köszönöm az élményt, hogy olvashattam.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!