Norvég sziget, 1900
A csöndet Ingrid veszi észre,
A madarak elhallgattak,
rovar nem kaparászik,
fűszálak nem súgdosnak,
víz sem loccsan a parti sziklákra.
A szigeten szinte sosincs ilyen mély csönd.
Rémisztő, rejtőzködő, rejtélyes.
Senki nem beszél róla.
Aztán egy sirály nekicsapódik
a parti sziklának, és feljajdul,
egy csecsemő bömbölve ébred fel,
az emberek tovább rakják a cölöpöket,
készül a móló.
Félelmetes és titokzatos vers.