Kaland

Összes megtekintés: 16 

Szakítja már a hervadó virágot
e vad vihar, dühöngve fákat is tép,
előle hozzám menekül magányod,
hogy onnan újra messze szökjön ismét.

Kívánlak, vágylak és ma úgy ölellek,
mint istenektől kapott kegyes csodám,
beléd szerelmes hangon üdvözöllek
vad lázat égető lelkem ajtaján.

Tudom csak éjszakára térsz be hozzám,
mást nem remélek én, ez is csodás kegy,
érted remegve oldozom ruhádat,
jő a reggel, a vágy veled továbbmegy.

“Kaland” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!