Öröm és boldogság halálom talán így túlélem

Összes megtekintés: 6 

„jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
( József Attila )

mert eltűnni látszott már egykori játékom
a rongynyulam csak megsárgult fényképről lebbent olykor-olykor szememre
megsárgult monogramom elhalványult egykori fényem a közeledő horizonton
de hirtelen egy óda halk dallama szállt vénülő szívemre
öröm és boldogság halálom talán így túlélem
lányom egykori maciját ölelem hiszem lesz új kisgazdája
nem adnám oda senkinek soha ám mindig reméltem
buksi fején illatozik sokáig a kis levendulapárna
kis tappancsait már nem én hanem kisunokám morzsolgatja
s jön felém szalad hozzám egy keskeny gyalogúton
piciny kezében virág göndör haját a szél borzolgatja
megcsillan szemében elmúlt ifjúságom akár a hold fénye az öreg kúton
s jönnek lelkembe csodás szép dalok vénülő testemben imbolyog egy viharlámpa
talán nem fújja el a szél azt a lángot melyet ő hoz talán megélem
talán megmarad bennem az örök hit mert ez az állandóság ára
öröm és boldogság halálom talán így túlélem

2020.06.23.

Szólj hozzá!