pókháló gyöngye
kelő nap ékszere
brossként tűzi
bokrok levelére
unott sietségben
aláhulló falevelek
surrogó zörejében
elmémben emlékképek
hűvös hajnali szélben
foszlott rongyú
ócska kopott kabátban
magányomba burkolóztam
“Hajnalban egyedül” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ez az ócska kopott kabát metafora nálad az elmúlást jelképezi, úgy veszem észre.
Szeretettel:
La Vie