“A lépkedő idő, amely meg nem áll”
könnyed mosolyával így űz álmokat.
Ahogy suhan felkap, magával koptat,
pille testével mind magasabbra száll.
Léted sejtjeit átjárja, lavina,
a “Lelkek láthatatlan lánca erős”.
Tékozló perceidben nem tépelődsz
kapaszkodsz a megérzés karmaiba.
Vágtatsz, s látod lüktető ábrándjaid
vágyaidnak becsületed szab gátat.
Hamvaidból építesz magas várat,
s az idő hordozza fáradt lábaid.
Szivárványt rajzolunk a sötét égre,
lelkek táncában nincs helye a pornak,
lépkedő időnk, az álmok dalolnak,
s átcammogunk a holnap kötényébe.
idézetek: Ilpaki
2020.09.04.
Minden jog fenntartva!