Tüzes zápor

Összes megtekintés: 11 

Elandalog a fényekből az árnyék,
Tüzes zápor az égő Nap sugara,
Patak száraz medrében fut a hőség,
Elsült már a mezőnek volt illata.

Fénylő homlok gurítja verejtékét,
Nyakban elalszik ragyogó tócsája,
De majd napfényben tusol az ébredés,
Emlékek ragadnak elfolyt álmába.

Mozdulatlanul áll a lég, huny a szem,
Hatalmas méla csend nyugszik a tájon,
Csökken a hőség, az idő kedvező.

Az este sötét hűse már közeleg,
Az ég arca a fáradtságtól piros.
Vidáman poroszkál a langyos szellő.

“Tüzes zápor” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!