KÁDÁR KATA BALLADÁJA

Összes megtekintés: 81 

ÉLETÉRZÉS

Hívlak Téged Kádár Kata,
gyere Haza bujdosásra.
Megújul az ős ballada,
igaz most is minden szava,
hitünk ármányság uralja.

A régi rege azt kántálja,
asszony kell a házba,
de nem a falába.

Ki a tüzhely melegét adja,
ékes fényét vigyázza,
megőrzi ősök szellemét,
havas fenyvesek nehéz nyögését,
medvék elhaló üvöltését,
csordakutak vizének ízét.

Láncon lógaszkodik a lámpa,
árad belőle óvakodva
régi szellemek világa,
bátor bogarak megperzselt halála.

Vigyázzál a diófádra,
házad fala mellett nőtt ki,
senki soha ki ne vágja,
hüen vár az unokákra.
Őrzöd magadban még,
messzi otthonod imáját,
boszorkányos varázslatát,
szerelmetes bájitalát,
pásztortüzek sziporkája
kihülő szürke hamvát.
Keresed ősi új hazádban
régiek igazságát,
megkopott mai mását,
soha ne fújd el a lámpást.
Gondolataid őseid vigyázzák,
sziklákba vésik minden szavát,
gránit kövek kemény igazságát,
zúgó patakok rohanását,
lányaid hordják messzire
emlékeid világát.

Eltünődöm most egy képen,
szépségét visszaidézem,
halványuló messzi fényben.

Barna hajú kisleány
fürgén szalad a réten,
távolból integet,
mint elfeledett ismerős a szélben,
emberöltőnyi messzeségben.

Kezével integet feléd,
hívogat magával,
szalaglobogtató,
arcodba csapódó,
illatos hajával.

Meséket meséltet Ő
regélők szavával,
ábrándos szemeid
vissza néző vágyával.

KATALIN NAPRA   2019.  NOVEMBER 25.

“KÁDÁR KATA BALLADÁJA” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!