A mester….

Elképzeltem valakit az életembe
Akit én formálok kedvemre.
Mint szobrász a kőtömböt, addig
Faragtam, csiszoltam amig kialakult
Akit akartam.

Nimfa lett belőle, mestermű,
Szépsége elbűvölt hihetetlenül.
Valami csodálatos képzelet,
Pygmalionhoz hasonló
Intelligens termet.

Amerre vittem mindenhol
Csodáltak, irigységből mondtak
Rá: Fűt- Fát de az minket
Nem zavart boldogságunk
Túlszárnyalta azokat.

Titkon sokan leselkedtek,
Tudtomon kívül ajánlatokat tettek.
A féltékenység kezdett őrölni engem,
Mi lesz, ha elveszítem
Kincsem?

Egy nap bekövetkezett, amit
Álmodni se mertem,
Hűlt helyét találtam szerelmemnek.
A sok fáradság, ami engem
Terhelt, más aratja a győzelmet.

A tanulság ebből az,
Szeresd a nőt, de nem bízzál benne,
Veled marad amíg egy jobb
Nem jön a helyébe
És az a vége!

Ágoston Tibor