Tombolt bennem az akarat,
Erős voltam az elmúlt két nap.
Férfiakat meghazudtoló módon,
Hordtam a fát oly buzgón.
Önbizalmat adott,
De be kell hogy valljam,
Nem kicsit van most izomlázam.
Most pihenek egyet,
Fáj a viszeres lábam,
Hiába, már nem vagyok tini
Benne vagyok a saját testem rabságában.
“Elfáradtam” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Tisztelettel köszönöm♥️
Szia Dóra!
Pár nap és kipihened magad.
Mi pedig egy újabb versedet olvashatjuk.
Ezért már megérte elfáradnod a fahordásban.
Ölellek szeretettel: Kata
Jópofa, igazi életszerű vers. Tetszéssel.🌼🌸🌺