Láthatatlan érzés

Összes megtekintés: 64 

Csak egy picit kérek, a semminél többet,
Azt, hogy látható legyen a lényed.
Nehogy pókhálóba vesszen arany-fényed!

Ami érzés szétfeszíti zilált bensőd,
Hagyd, legyen győztes, bátor erőd.
Ne takargasd lelked, húzd el fátyol-kendőd!

Az igaz érzés nem játékszer a polcban,
Ha visszarakjuk, por lepi azt nyomban,
A láthatatlan érzés: tűz a pokolban!

Emlék-dobozba hiába gyűjtöd a trófeákat,
Kidobod egyszer mind s bennmarad a bánat,
Tiszta érzés nélkül, a lelked összeszárad!

“Láthatatlan érzés” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Gugi, bárcsak meghallanák az emberek a soraidat, és meg is fogadnák a benne foglalt tökéletesen ábrázolt tanácsokat.. de nem teszik sajnos..
    “Ami érzés szétfeszíti zilált bensőd,
    Hagyd, legyen győztes, bátor erőd.
    Ne takargasd lelked, húzd el fátyol-kendőd!” — az emberek fátyol kendő mögött, sőt mi több, védőbástyafalak, hazugságokból szőtt álarcok védelméből nézegetnek kifelé..szomorú…
    “Emlék-dobozba hiába gyűjtöd a trófeákat,
    Kidobod egyszer mind s bennmarad a bánat, — nem csak a bánat, még inkább a közöny…
    Tiszta érzés nélkül, a lelked összeszárad!” — óh, igen.. mennyi összeaszott kiüresedett lélekkel találkozom… nagy kár..
    Bocsi, hogy így ” kielemeztelek”😃 tetszett nagyon …💗

  2. Kedves Gugi!
    Szépséges soraidat sok szeretettel olvastam!
    Keményen jegyezted meg:
    “A láthatatlan érzés: tűz a pokolban!”
    De van ilyen is!
    Szép a versed Gugi!
    Gratula!😊😊😊

  3. Klári, kedves! Örvendek elismerő szavaidnak, remélem,megtalálom az írásaidat ,ebben a megváltozott szisztémában!Szeretettel:Gugi

Szólj hozzá!