Lepke

Összes megtekintés: 21 

Rozsdás levél a földre hull,
mint ahogy én gyanútlanul
hullottam a tüzedbe,
boldog naivan és bután
repültem fényeid után,
akár egy szédült lepke.

Bevonzottál bűvölve és
vesztemre voltam túl merész,
elégtem karjaidban,
Kifordítottál engemet,
felemésztetted lelkemet,
kutattál álmaimban.

Aztán meguntál hirtelen
és véget ért a végtelen,
dobtál egy mozdulattal,
azóta állok tétován,
várok szívednek pitvarán,
bár semmi nem marasztal.

“Lepke” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!