Álmos hajnalon / versírás mankóval /

Összes megtekintés: 88 

“Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még”
aludt a hajléktalan a kartonpapír alatt.
Kóbor macskák éhesen lopakodtak
a közeli pékség hátsó ajtaja felé,
remélve, nekik is jut pár meleg falat.

Álomittas emberek, lehajtott fejjel
siettek a villamosmegálló felé,
gondolatban még félbeszakadt
álmaikat szőtték tovább.
Gépies mozdulattal léptek előre,
mikor a villamos nyikorogva megállt.

Görcsös ujjakkal kapaszkodtak,
s ringatta őket a kanyargó villamos,
melynek maszat foltos ablakán
bekukkantó napsugár,
mosolyogva lehelt
“Arany csókot egy munkáslány kezére..”

Idézet: Tóth Árpád: Körúti hajnal
“Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még”
“Arany csókot egy munkáslány kezére..”

“Álmos hajnalon / versírás mankóval /” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága Kata! Többször is visszatértem versedhez. Nagyon jól választottad
    meg Tóth Á. versidézetét gondolataid kifejezéséhez. Nagyon nagy
    vers. Szeretettel ölellek, köszönöm, hogy olvashattam.
    M.

Szólj hozzá!